Aikidolgozat

Övszínek értelmezése

A fehér öv az ártatlanságot jelenti. Olyan embert jelez, akinek lelke és szelleme még érintetlen, tiszta. Ő még nem ismeri a Budo szellemiségét, szinte semmit sem ismer a harci technikákból, a mozgásanyagból. Ez tehát a kezdők színe.

A citromsárga öv a Nap színe, az éltető fényé, a termékenységé. A citromsárga szín így azok színe, akik számára új nap virrad, új Nap kezd világítani. Ők szellemben, megértésben és ügyességben új napra virradnak.

A narancssárga öv úgyszintén a tündöklő, ragyogó Nap színe - vagy talán a lenyugvó Napé? A narancssárga öv azokat jelzi, akik számára az új Nap már érettebb stádiumba jutott, akiknek már a Budoban eltöltött "első nap" eltelt. Így a harcos ügyessége és megértése új látóhatárok felé emelkedik.

A zöld öv a növények színe, a fűé, az erdőé. A zöld öv annak felel meg, aki már képes feldolgozni a fényt, akinek szelleme új gondolatokat ért el, akinek ügyessége új "gyümölcsöket", új megoldásokat terem.

A kék öv a távlatok színe, az égbolté, az óceáné. A kék övet olyan személy érdemli meg, akinek a törekvése, vágyódása a horizontig terjed, akinek a lelke már közelít a tenger mélységéhez, de még tartózkodik annak feltárásától.

A barna öv a föld színe, az állandóságé, a megbízhatóságé. Azt az embert jelzi, akinek technikája már megfelelő, szelleme termékeny, lelke szilárd.

A fekete öv az összes szín együttese (nem a fizikai törvények szerint). Olyan valakit jelez, aki elnyerte a jellembeli ügyességi fokozatokat, amelyek szükségesek a DO első méterein való áthaladáshoz. De a fekete nem a győzelem színe, hanem a sötétségé, az éjszakáé. Azt mutatja, hogy a nap, amely a citromsárga övvel kezdődött, véget ért, és új nap kezdődik. A Budoka útja nem ért véget, hiszen szinte csak most kezdődik.

Aikido Etikett, avagy hogyan KELL viselkedni a dojo-ban

„Annak ellenére azonban, hogy az Aikido ilyen fejlődésen ment keresztül, az olyan egyszerű dolgok tekintetében, mint mondjuk a keikogi viselete, a hakama összehajtása vagy egy diploma átvétele, mintha egy lépést sem haladtunk volna előre.” (Tamura Nobujosi 8. dan)

Az aikidoka öltözete

A ruházatodat (keikogi, dogi, gi) mindig tartsd tisztán, rendezetten. Edzés közben is megigazíthatod a ruházatodat, de ilyenkor fordulj el partneredtől. Tiszteletadás előtt mindig igazítsd meg a ruhádat. A dan fokozatú aikidokák fekete övet és hakamát (szoknyaszerű bő nadrág, tradícionális japán viselet) viselnek. A kyu fokozatú aikidokákra már szövetségenként, de klubonként is változhat a szabály (ha ismeretlen helyre megyünk, illik előre érdeklődni a helyi szokásokról). Magyarországon a legelterjedtebb megoldás a fehér öv, és 2. kyu-tól felfelé a hakama viselése. Az európaiak hosszabb hakamát hordanak, a japánok inkább akkorát, ami éppen eléri a bokacsontjukat. Arra vigyázni kell, hogy ne lógjon ki alóla a nadrág. Általánosan érvényes, hogy a dojoban öltözni-vetkőzni nem illik. Ez alól kivétel a hakama, amit általában az öltözőben vesznek fel, és a szőnyegen veszik le (és ott is hajtják össze). Papucs (zori): Hogy tiszta lábbal érkezzünk a szőnyeghez. Tilos bármiféle lábbelivel felmenni a tatamira.

Viselkedés az edzőteremben

Seiza (japán térdelő ülés): A szétnyitott sarkak között ülünk. A két térd férfiaknál két, nőknél egy ökölnyi távolságra van egymástól.

Meghajlás (rei): A meghajlásnak nagyon fontos szerepe van a régi japán tradíciók megőrzésében. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket, illetve köszöntéskor használjuk. Meghajlással köszöntjük az Alapítót az edzés elején és végén, a dojo-t belépéskor és kilépéskor. Meghajlással jelezzük a másik aikidokának, hogy vele szeretnénk gyakorolni, vagy hogy szerepet szeretnénk cserélni gyakorlás közben, és meghajlással köszönjük meg a gyakorlást is. Meghajlással jelezzük az edzésvezetőnek, ha szeretnénk tőle valamit kérdezni (mi menjünk oda hozzá, és ne őt hívjuk magunkhoz!), meghajlással köszönjük meg a segítséget. Általánosan érvényes, hogy az alacsonyabb fokozatú hajlik meg először (és esetleg mélyebbre), és az egyenesedik föl másodjára. Ha seiza-ban hajlunk meg, a kezeinket magunk elé háromszögalakban, vagy pedig egymástól távolabb, párhuzamosan helyezzük a földre (a háromszögalakzat az elterjedtebb). A kezeinket lerakhatjuk egyszerre, vagy pedig előbb a balt, és csak utána a jobbot (az első nagyobb tiszteletet jelez). Ha olyan embernek akarunk meghajolni, aki seiza-ban ül, üljünk le mi is seiza-ba a meghajláshoz. Meghajlás közben ügyeljünk a tartásra: ne görbítsük meg a hátunkat, ne lógassuk a fejünket, ne emeljük fel a fenekünket.

Belépés az edzőterembe

Belépéskor meghajlással kell köszönteni a dojo-t. A tatami szélénél levesszük a papucsot, és a szőnyegre lépés után újból meghajlunk. Ha érkezéskor az edzés már elkezdődött, a tiszteletadás után a bejáratnál vagy a szőnyeg szélén seiza-ban meg kell várni, amíg az edzésvezető engedélyt ad a csatlakozásra (olyan edzőtáborokban, ahol sok ember van, ez nem érvényes, mert estig ott ülhetsz, mire észrevesznek). Természetesen nem illik késve érkezni.

Kilépés az edzőteremből

Edzés közben csak indokolt esetben, és az edzésvezető engedélyével hagyhatjuk el a szőnyeget. A tatami-ról való lelépés előtt meghajlunk a kamiza felé, majd belelépünk a papucsunkba. A kijáratnál újból meghajolva tisztelgünk a dojo-nak.

Az edzés kezdete

A szőnyegre érkezés után az aikidokák egy vagy több sorban leülnek seiza-ba, és így várják az edzésvezetőt. Amikor az megérkezik, először meghajlással tiszteleg O-Sensei emléke előtt, majd leül ő is seiza-ba (az edzésre felsorakozottakkal szemben). Rövid meditáció (mokuso) után mindenki meghajlással tiszteleg O-Sensei emléke előtt a kamiza felé (a meghajlás előtt az edzésvezető a feje fölött tapsolva jelezhet, ennek a tapsok számától függően több jelentése is van), majd az aikidokák és az edzésvezető egymást üdvözlik szintén meghajlással, és esetleg o-negai-shimasu (ejtsd: onegájsimász) szavakkal üdvözlik egymást. Ha egy dojo lát vendégül egy mestert, akkor előbb a dojo vezetője és a vendég üdvözlik egymást meghajlással, és csak utána üdvözlik a gyakorlók a mestert. Ha több instruktor tart tábort, akkor a rangidős mester foglal helyet a gyakorlókkal szemben, és a másik mester a sor elejéhez ül oldalt, és a tisztelgés után előbb egymást köszöntik meghajlással és csak utána üdvözlik a gyakorlók a mestereket. Ezután a rövid „szertartás” után kezdődik a bemelegítés, majd pedig az edzés.

Az edzés vége

Az edzés végén rövid levezető gyakorlatok után újból sorba leülnek az aikidokák, rövid meditáció után előbb a kamiza, majd pedig egymás felé meghajolva búcsúznak az aikidokák és az edzésvezető (több oktató esetén szintén előbb egymástól búcsúznak az edzésvezetők). Néhány helyen a gyakorlók még megvárják, amíg az edzésvezető lemegy a szőnyegről, és csak utána állnak fel ők is, vagy feláll mindenki, és állva újból meghajlanak az aikidokák és az edzésvezető egymás felé. Néhány dojo-ban az edzés után az aikidokák végigjárják azokat, akikkel az edzés folyamán gyakoroltak, és meghajlás kíséretében újra megköszönik a közös munkát egymásnak.

Gyakorlat bemutatása

Ha az edzésvezető leállítja a gyakorlást, az aikidokák a párjuknak a gyakorlást, és gyorsan elhelyezkednek a szőnyegen seiza-ban úgy, hogy elegendő hely maradjon a technika bemutatására. Nem szabad leülni háttal a kamiza-nak! A hátsó sorokból lehet féltérden, vagy állva is figyelni a bemutatást. Az edzésvezetőnek nem szabad hátat fordítani, mert lehet, hogy éppen veled akarja bemutatni a gyakorlatot. Ha az edzésvezető hosszasan magyaráz, akkor az uke-nak ezalatt féltérden kell várakoznia. Ha gyakorlás közben az edzésvezető külön megmutat valamit valakinek, akkor az illetőnek szintén seiza-ban vagy féltérden kell végignézni a bemutatást. Ezt mások is megnézhetik, szintén seiza-ban vagy féltérden.

Gyakorlás

A gyakorlat bemutatása után az aikidokák meghajlással megköszönik a tanítást, gyorsan partnert választanak (meghajlással, és esetleg o-negai shimasu szavakkal), és megkezdik a gyakorlást. A gyakorlás során a társak fejlődésének elősegítését, és testi épségük megőrzését mindig elsődleges szempontnak kell tekintenünk. Arra kell törekedni, hogy minél több partnerrel gyakoroljunk az edzés során. A magasabb fokozatú aikidokák jobban rá tudnak mutatni a gyenge pontjainkra és segítenek a kiküszöbölésükben, az alacsonyabb fokozatúak hibáiból pedig sokat tanulhatunk.

Fegyverek

A fegyvertartó tokot a szőnyeg szélén kell elhelyezni, igazodva a helyhez és a körülményekhez. Lehetőség szerint a tartókat egymástól kb. 30 cm-re, egymással párhuzamosan kell elhelyezni a tatami-n, úgy, hogy a fegyverek markolata legyen kifelé, hogy gyorsan magunkhoz vehessük azokat, ha az edzésvezető erre felszólít. A tatami-n fekvő bokken és tanto éle vagy hegye sosem mutathat a kamiza felé. Mielőtt használni kezdenénk a fegyvereket, hajoljunk meg velük a kamiza felé, éllel magunk felé fordítva, a bokken hegyét tenyerünkben tartva. Tekintsük az eszközöket annak, amik: fegyvernek, vegyük nagyon komolyan őket, és bánjunk velük ehhez méltó tisztelettel! Soha ne használjuk más fegyverét engedély nélkül, és ne lépjünk át a földön fekvő fegyvereken.

Alapszabályok

A gyakorlásnak mindig a kölcsönös tisztelet jegyében kell folynia. Sose zavard meg a dojo légkörét udvariatlansággal, hangoskodással, durvasággal, tiszteletlenséggel. Az edzésvezető minden utasítását rögtön és maradéktalanul hajtsd végre legjobb tudásod szerint. Vitának helye nincs. Az edzés minden pontján teljes összpontosítással gyakorolj. Sose ülj le háttal a kamiza-nak. Ne támaszkodj a falnak, ne ülj nyújtott lábbakkal, véletlenül se lépj át semmit és senkit. Viselkedj mindig szerényen, csendesen, tisztelettudóan. Ne felejtsd el, hogy tanulni vagy itt, nem pedig az egódat kielégíteni. Soha ne beszélgess az edzésen. Személyes illetve egyéb ellentéteket, problémákat az edzőterembe való belépéskor felejtsd el. A körmeid legyenek mindig rendesen levágva. Órát, ékszereket, gyűrűket vedd le edzés előtt. Ne öltözködj, ne egyél, és ne igyál a szőnyegen. Tartsd be, és a társaiddal is tartasd be a szabályokat. Ne az edzésvezető energiái pazarlódjanak el a fegyelmezéssel.

O-Sensei szabályai az Aikido gyakorlására

Az aikido célja a test és a lélek edzése, őszinte és komoly emberek kifejlesztése. Az aikido egyetlen csapással dönt életről és halálról, ezért a tanítványoknak gondosan kell követniük instruktoruk tanításait, és nem szabad vetélkedni, hogy lássák ki a legerősebb. Az aikido egy olyan út, ami megtanít több ellenséggel bánni egyszerre. A tanítványoknak képezniük kell magukat, hogy ne csak előre, hanem minden oldalra tudjanak figyelni. Az edzésnek mindig kellemes és vidám légkörben kell folynia. Az instruktor csak egy kis szemszögét tanítja a művészetnek. Sokoldalú alkalmazásait minden egyes tanítványnak magának kell felfedeznie szüntelen gyakorláson és edzésen keresztül. A mindennapi gyakorlásban először kezdd a tested megmozgatásával, és aztán haladj az intenzív gyakorlás felé. Sose erőltess bármit természetellenesen vagy ésszerűtlenül. Ha ezt a szabályt követed, akkor még az öregek sem fognak megsérülni, és kellemes és vidám légkörben folyhat a gyakorlás.

Ueshiba Kishomaru Doshu kiegészítése a szabályokhoz

Az aikido-t csak akkor lehet megfelelő szinten elsajátítani, ha szigorúan követik az instruktorok tanítását. Az aikido mint harcművészet akkor tökéletesíthető, ha éberen figyeljük, mi folyik körülöttünk, és nem hagyunk sebezhető nyitásokat (suki). A gyakorlás kellemessé és vidámmá válik amint eleget edzettünk ahhoz, hogy a fájdalom már ne zavarjon bennünket. Ne elégedj meg azzal, amit a dojo-ban tanítanak. Teljesen meg kell emészteni, kísérletezni és fejleszteni kell a tanultakat. Sohasem szabad természetellenesen vagy ésszerűtlenül erőltetni a dolgokat a gyakorlásban. Mindenkinek a saját testéhez, fizikai kondíciójához és korához megfelelő gyakorlásba kell belefognia. Az aikido célja az igazán emberi én kifejlesztése. Nem használható az ego fitogtatására.